2014.05.08.
Szeretem ezt a verset, nem tudom Te hogy leszel ezzel... ha van kedved elmélkedj egy kicsit rajta. :)
Aztán válogathatsz a programok közül, remélem találsz kedvedre valót :)
I.
Sétálok az utcán
Egy mély lyuk van a járdán.
Beleesem.
Elvesztem... Nincs segítség.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.
II.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Úgy csinálok, mintha nem látnám.
Újra beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
Még nagyon hosszú idő telik el, míg ki tudok jönni.
III.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesem... ez puszta megszokás.
A szemem nyitva van.
Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kijövök.
IV.
Ugyanazon az utcán sétálok végig.
Egy mély lyuk van a járdán.
Megkerülöm.
V.
Egy másik utcán sétálok végig
Portia Nelson: Önéletrajz öt rövid fejezetben
Melyik fejezetnél tartasz? Lehet, hogy az attól függ…?
Melyik az az élethelyzet, amit bár szeretnél elkerülni, mégis rendszeresen megismétlődik? Ilyenkor tanulsz a történtekből vagy a körülményeket okolod és másokra mutogatsz – bár tudjuk, hogy amíg egy ujjunk a másikra, addig három magunkra mutat :)
Vagy esetleg arra van hajlamod, hogy olyan dologért is magadra vállald a felelősséget, ami nem rajtad áll? … vagy mind a két hozzáállás jellemző rád?
Kifogások, védekezés, másokra mutogatás… Ki ne ismerné fel ezeket magában? Ha észreveszed, akkor jó úton jársz. Ha nem, akkor Te vagy végigmentél már az „úton”, vagy el sem indultál, bár azt hiszed, hogy megérkeztél... de akkor ez a levél úgysem Neked szól :)
... és most mutogatom a sok programot ...
Várunk szeretettel:
Varga Ildi