2011.11.16.
"Az őszinteség nem azt jelenti, hogy kimondunk mindent amit gondolunk, hanem azt, hogy meggondolunk mindent, amit kimondunk."
A Jóga szútrákban írt Patanjali a jámákról - amolyan Tízparancsolat - , melyek egyike a szatja – az igazsághoz való hűség, az őszinteség.
Kamasz koromban nagy igazság bajnoka voltam, aztán szép lassan megértem rá, hogy észrevegyem, hogy az igazság kimondása nem mindig igazságos. :)
A jóga filozófia szerint az igazmondáshoz mindig kapcsolódik a nem-ártás (ahimsza) elve, mely biztosítja, hogy ne öncélúan legyünk őszinték, hanem csak úgy, ha nem ártunk vele senkinek - magunknak sem - , illetve ha ártunk, akkor ezzel egy nagyobb ártalmat előzzünk meg. Persze ennek az árnyalt megítélése, nem kevés bölcsességet igényel, és gyakran csak idővel derül ki, mi lett volna a helyes megoldás. Így marad a szándék, az őszinteség és a nem-ártás megvalósítására...
Ahhoz, hogy őszinték tudjunk lenni másokkal, elengedhetetlen a magunkkal szembeni őszinteség megélése.
Gyakran magunknak sem ismerjük be, az énképünkbe nem illő, kedvezőtlen vonásaink meglétét, illetve a kívánatosak hiányát, ami az önelfogadás, önszeretet témakörére hívja fel a figyelmet. Vagy bizonyos élethelyzetekkel nem nézünk őszintén szembe – a rózsaszín szemüveg ugyanolyan káros lehet, mint a túlzott borúlátás, mikor a személyes vágyaink, félelmeink eltorzítják a valóságot. Ezen dolgok, aztán téves önismeretet, téves helyzet-meghatározást eredményeznek, megakadályozva minket a fejlődésben, hiszen Szvámi Véda szavait idézve: ha a sárba estél, újra a sárba kell letenned a kezed, és a sárból kell felkelned. Sárba esve nem tudsz márványpadlóról felkelni.
A jóga órák, remek terepet kínálnak az őszinteség gyakorlására :)
Pl. megfigyelheted, hogy belemész-e mélyebben egy ászanába, hogy lám-lám, milyen mélyre hajolok, miközben elvész a gyakorlat lényegének, sajátosságának egy része, mert mondjuk behajlítod közben a térded. Elmész-e a határaidig egy-egy nyújtásnál, kitartásnál, vagy azt mondod magadnak még jóval előtte, hogy megérkeztél? Vagy lehet, hogy arra van hajlamod, hogy akkor is megcsinálod, ha már ártasz vele, nem ismerve el, hogy most elég?
Továbbá gyakorolhatod, hogy mit is jelent a „torzításmentes valóság”-hoz való közeledés: minősítés nélkül megfigyelni, hogy mit is érzel valójában egy-egy ászanában, és akkor már nem egy szubjektív érzés, hanem egy érzet lesz, és nemcsak őszinte, de igaz is.
Várlak szeretettel: Varga Ildi