2015.05.10.
Voltál már úgy, hogy igent mondtál valamire, amire nem akartál, és ezáltal nemet mondtál a saját igényeidre, érzéseidre, feszültséget és rossz érzést okozva magadnak?
„Nem tehetünk eleget mindenki elvárásának, nem szolgálhatjuk ki mindenki igényeit. Az emberek annyira sokfélék, és olyan sokfélét és ellentéteset követelnek tőlünk, hogy szét kellene szakítanunk magunkat a megsemmisülésig, ha mindennek meg akarnánk felelni. Nem lehetünk jók mindenki szemében (...). Szelektálnunk és választanunk kell az elvárások között. Ennek mértéke saját meggyőződésünk, lelkiismeretünk. Ezért adott esetben tudnunk kell nemet mondani.”
Popper Péter
Voltál már úgy, hogy igent mondtál valamire, amire nem akartál, és ezáltal nemet mondtál a saját igényeidre, érzéseidre, feszültséget és rossz érzést okozva magadnak?
Vajon miért tetted? Féltél a konfliktustól, tartottál tőle, hogy így nem fognak kedvelni, vagy nem akartál csalódást okozni, önző lenni? Biztos, hogy mindig önzőség, ha nem teszed meg, amit mások elvárnak? Vagy esetleg titkon örülsz neki, hogy szükség van rád, és így nélkülözhetetlennek érzed magad, és olyankor is boldogan „segítesz” ha se időd, se energiád? És akkor is, ha önzetlen jóságoddal megfosztod a segítséget kérőt attól, hogy ráébredhessen a saját erejére, hogy elkövethesse a saját hibáit?
Vagy... ?
Ha eddig nem tetted, próbáld meg, milyen nem-et mondani. Nem dacból, hanem szeretetből, őszinteségből, bizalomból - magad iránt és mások iránt.
Lehet, hogy először nehéz lesz, de ha megteszed... - figyeld az érzeteket :) Lehet, hogy a többiek kezdetben meglepődnek, sőt lehet, hogy lesz olyan, aki megsértődik, de idővel talán még örülnek is, mert tudhatják, hogy az igened valódi, és mert így ők is őszintén nemet mondhatnak :)