Így húsvét után, mikor már aktuálissá válik lassan az első fűnyírás, nézzük milyen problémába is futhatunk bele:

 
A nyuszikának elromlott a fűnyírója, gondolta átmegy a medvéhez, kölcsönkéri az övét. Elindul, de eszébe jut, hogy mi lesz, ha a medve nem adja kölcsön. Megy-megy tovább, s egyre csak hajtogatja:
- Á, ez a medve tuti nem adja ide a fűnyíróját. Kizárt, hogy ez az irigy medve ideadja!
Ballag tovább, s egyre mérgesebb.
- Azért, nem szörnyű, hogy ez a medve, még arra sem képes, hogy azt az ócska kis fűnyírót kölcsönadja?!
Mikor megérkezik a medve házához, bekopogtat, a medve kinyitja az ajtót:
- Szia nyuszika, mit szeretnél?
-Tudod mit, medve? Tartsd meg azt a vacak fűnyíródat!

… és mi van akkor, ha a nyuszika bőszen bízik abban, hogy a medve odaadja a fűnyírót és elkéri? A medve lehet, hogy így sem adja oda, de lehet, hogy IGEN!

Melyik változat az ismerős? Milyen nyuszika vagy? Az, aki legalább megpróbálja, vagy a biztonsági játszmás, aki eleve rosszra számítva, esélyt sem ad a dolognak és így nem érheti csalódás?

Volt már olyan, hogy valamibe bele se kezdtél, mert féltél, hogy nem sikerül? Vagy ha el is kezdted, végig azon aggódtál, hogy mi lesz ha… és hagytad, hogy a félelmeid, feltételezéseid gúzsba kössenek?

Mihez kell több energia? Ahhoz, hogy arra fókuszálj, amit szeretnél, vagy ahhoz, hogy a félelmeiden aggódj? Lehet, hogy csak szokás kérdése? 

Persze van az úgy, hogy jogosak a félelmeink, csak tudnunk kell, hogy azok általában feltételezéseken alapulnak, így csalóka dolog tényként kezelni őket.


… de tudod mit? Egy jó "B terv" sosem árt. Vajon a farkasnak is van fűnyírója?

Programok: az eredeti hírlevélben