2013.05.07.
Egyre gyorsabban, egyre többet, versenyt futva másokkal, önmagunkkal és az idővel – az iskolában, a munkahelyen, otthon, a kapcsolatainkban a tevékenységeinkben. A mi kultúránkban a gyorsaság, a folytonos aktivitás, a hatékonyság szinte egyet jelent az elismeréssel és a sikerrel.
Lehet, hogy a kevesebb sokszor több? Több öröm, több tartalom, több megélés?
Az időt megnyújtani nem tudjuk, de az rajtunk is múlik, hogy mit passzírozunk bele az adott időszakba.
Van hajlamom a sietségre, kapkodásra, amitől általában feszült és zaklatott leszek. Ha sietnem kell, ha szorít az idő, az mindenhol szorít, az egész lényemet, ezért tudatosan figyelek az egyensúlyra. Szeretek elférni az időmben, ez olyan, mint egy kényelmes ruha, ezért mindig hagyok egy kis üresjáratot a „semmit nem tenni, csak lenni” idejére. Persze mondhatod erre, hogy könnyű annak, aki jógát tanít... , de hidd el Neked is belefér :)
A másik kedvenc lassító módszerem, amikor nem megállok, nem leállok, hanem teszem, amit kell – legyen az főzés, teregetés, takarítás, írás stb. -, de lassan, tudatosan, egyszerűen lassan sietek. Ez kezdetben gyakran feszültséget okoz, majd a külső formát követi a belső változás és visszatalálok az egyensúlyhoz. Tulajdonképpen olyan ez mintha a „főzés-jógáznék” vagy „teregetés-jógáznék”.
Ha van kedved, próbáld ki, de lassan ám, semmi kapkodás :)
Érdemes meghallgatni, ha nem rohansz :
http://videoduel.ru/watch?v=pfTEuHgFXfL
Varga Ildi
30-44-55-641