2016.04.11.
Te milyen kígyó vagy? Harapós, sziszegő vagy aki még csak nem is sziszeg?
„Egy vándorló szent betér egy faluba. Egyszer csak szembetalálja magát egy félelmetes és vad óriáskígyóval, amely régóta rémületben tartja a falu népét. A szent prédikálni kezd neki, megtanítja neki a nem ártás elvét. Fél évvel később ismét elvetődik a faluba és szörnyen lefogyva, megtépázva látja viszont a kígyót. Az elpanaszolja neki, hogy mióta jó útra tért, már senki sem fél tőle, a gyerekek állandóan kővel dobálják, kínozzák. Mit tegyen hát?
Valóban azt tanítottam neked, hogy ne bánts senkit, mondta neki a szadhu, de azt sosem mondtam, hogy nem is sziszeghetsz.”
(Ismeretlen szerző)
Te milyen kígyó vagy? Harapós, sziszegő vagy aki még csak nem is sziszeg? Hogy viseled, ha mások harapnak vagy sziszegnek? Zavar, ha "sziszegésre" kerül a sor vagy szükség esetén felvállalod, elfogadod? Hiszen adott esetben segíthet felfedni a problémákat, megvédhet, hosszabb távon pedig akár a béke záloga is lehet. Ha nem "sziszegsz", az valóban őszinte - nincs benned békétlenség, teljes az azonosulás, elfogadás (van ilyen :) ) - vagy csak még szisszenni sem mersz? … mert nem illik, mit szólnak hozzá mások, nem fognak szeretni… Kivel a legfontosabb a békesség? Magaddal, másokkal vagy a kettő összefügg? Persze egyéb nézőpontokból is végiggondolható a történet, én most a sziszegést fejtegettem. Szszszszszsz :)
Programok... a kiküldött levélben