2015.11.11.
„A magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte. Az egyedüllét nagyon pozitív; egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét. Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet ...”
Osho
Amikor egyedül vagy, akkor magányosnak érzed magad, vagy örülsz, hogy végre önmagaddal lehetsz?
Ilyenkor gyorsan behívod a külvilág ingereit - rákattansz a telefonodra, jöhet a tv, rádió, sőt még az olvasás is ilyen:) - vagy kicsit hallgatózol befelé, kapcsolatba lépve önmagaddal, élvezve önmagad társaságát, mint egy belső barátét?
Teremtesz magadnak minden nap egy kis ilyen "én-időt"?
Önmagaddal vagy …, ami jelentheti azt, hogy végiggondolod a napodat, az örömeid a bánataid, nem kattogva rajtuk, nem elemezve, hanem csak szemlélve őket, kicsit kívülről nézve a történéseket, a reakcióidat, az érzéseidet. Aztán lehet, hogy csak hallgattok együtt csendesen, meghitten, csak te és Te… befelé figyelve és mégis megnyílva a mindenségnek, megélve a pillanatban, hogy „a virág kifelé nyílik, a világ befelé”...