Hagyni és akarni

2013.10.17.

Akarni valamit, tenni érte, elvárni, hogy bizonyos módon alakuljanak a dolgok, részint jó dolog. Jó, ha vannak céljaid, képed a jövőről, mert ez a „kép” tesz valóban „képes”-sé valamire.
Persze fontos, hogy mit kezdesz azzal, amikor akadályokba ütközöl, mikor nem úgy alakulnak az események ahogy vártad, amikor kicsúszik az irányítás a kezedből.


Mit kezdesz a tehetetlenség érzésével? Csalódott leszel, elégedetlen, belemerülsz a volna, lehetne, kellene világába, vagy képes vagy elengedni az akarást, a ragaszkodást, az elvárást, utat engedve a hagyásnak, megnyílva az „ez van most” elfogadásának, megélésének? Tudsz változtatni az irányon, ha másfelől fúj a szél, tudsz másfelé akarni, arra amerre valóban „feladatod” van? Hol az a pont, ahol váltani kell?

Nagyon kedvelem a következő Müller Péter idézetet, mely szintén ezt a kérdéskört bontogatja:

„Ha azt mondjuk: „Legyen meg az Isten akarata!”, utána két dolgot teszünk.

Az egyik, hogy várjuk, csinálja meg az Isten nélkülünk, egyedül! Elvégre az Ő akarata – mi zsebre dugott kézzel félreállunk.

A másik, hogy titokban nem bízunk Istenben, s ezért ahol lehet, hol finoman, hol erőszakosan „besegítünk” neki.”

A megfelelő taktika, hogy az univerzális, isteni erők eszközévé válunk, mert „az ilyen ember se nem áll félre, se nem „segít”, hanem szüntelen éberséggel szolgál.”


Szép őszi napokat:

Varga ILdi

vissza