Nekem több olyan vágyam, célom is volt, amit bár nem értem el, mégis sokat épültem, fejlődtem azáltal, ahogy törekedtem rá. Volt, ami megvalósult, de nagyon hosszú volt az út, s talán épp azért sikerült, mert megadtam az időt, míg megértem egy-egy lépésre, s hagytam, hogy néha vissza is léphessek, ha úgy éreztem. Az így bejárt út megélt lett, derűssé vált.

Veled előfordult már hogy azért adtál fel valamit, mert úgy érezted, hogy nem haladsz elég gyorsan? Valóban fontos volt a gyorsaság?
Persze tudom, hogy a csapból is az folyik, hogy a célokhoz tűzz ki határidőt, de ez nem azt jelenti, hogy rohanni kell :) A jó határidő, kényelmes keretet adva inspirál, nem pedig nyomaszt. 

Gyakran kerestek meg táplálkozás témában, s én szívesen osztom meg a tapasztalataim, ajánlok receptet, beszerzesi forrást, irodalmat, de  sokszor elakad a folyamat... türelmetlenség, ragaszkodás a megszokáshoz, információhiány,  kényelmetlenség, hitetlenség és számtalan ok létezik. Nekem is sok kifogásom volt - és van :) -, de még több motivációm és ha lassan is, de eljutottam Kolbásziából Vegániába, melynek azóta is újabb és újabb részeit fedezem fel.  Ha érdekel a téma, olvasd el az eddig bejárt utam - ki tudja, hátha kedvet kapsz egy kis változtatásra :)  Lassan-lassan felkerülnek majd újabb fejezetek is.
részletek 


Programok a kiköldött hírlevélben :)