2013.11.12.
„Egy huszonéves fiú bámult ki a vonat ablakán.
-Apa nézd, azok ott hátul a fák!
Az apja elmosolyodott. Egy fiatal házaspár ült mellettük és figyelték a fiú gyerekes viselkedését. Ismét kiáltás…
-Apa nézd, a felhők olyanok, mintha velünk jönnének!
A fiatal pár nem tudott már tovább ellenállni:
-Jártak már egy jó elmeorvosnál? –kérdezték az apát.
Az idős ember mosolyogva válaszolt:
-A kórházból jövünk. A fiam vakon született, és csak pár nap telt el a műtét óta. Ma van az első napja, hogy láthatja a világot maga körül.”
Te hogy vagy ezzel? Rácsodálkozol arra, amit már megszoktál, ami természetes? Észreveszed, felfedezed, hogy a megszokott is lehet új, ha képes vagy friss szemmel látni, amit nézel?
Milyen a megszokott reggelid íze, valóban olyan mint tegnap? Odafigyelsz rá, megéled vagy csak rutinszerűen eszel, hisz tudod mire számíthatsz? Próbálj úgy lenyelni egy falatot egy ismert ételből, mintha most ennél először vagy utoljára belőle.
Szép helyen laksz? Miért esett annak idején erre a helyre a választásod? Mikor hazaérsz észreveszed a kerted szépségét, örülsz annak, ami már a tiéd?
Milyen látni a párodat, mikor közeledik feléd az utcán? Szoktad így látni? Mit gondolnál, ha most látnád először?
… és valóban észreveszed az első és a második lefelé néző kutya közötti különbséget :)
Gyere, és csodálkozzunk rá a fényekre, a hangokra, a mozdulatokra, a légzés áramlására…
Várlak szeretettel: Varga Ildi