A nyúl futásból a legjobbak között kezdett, de a túl sok felzárkóztató úszás miatt idegösszeomlást kapott.

Mászásból egyértelműen osztályelső volt a mókus. Repülési órái azonban mindig katasztrofálisan végződtek.

A sas problémás tanulónak számított. Mászásórákon a legjobb volt, de nem lehetett rávenni, hogy ne repüléssel jusson fel a fára.

Év végén egy angolna érte el a legjobb eredményt, aki jól tudott úszni, egy kicsit futni, mászni, repülni is."

Ez a középszerűség diadala? Esetleg a bármit elérthetsz szabadsága, vagy csapdája? Te az erősségeidre építkezel, élvezed a belőlük fakadó örömöt vagy a „gyengeségeiden" dolgozol? Persze mindkettő hasznos lehet, ha figyelsz az arányokra, és nem hagyod, hogy a külső mérce, a "jaj, le ne maradjak, csak ki ne lógjak" félelme, az uniformizálódás divatja elfelejtesse veled a valódi erősséged, az igazi lényeged.

A mi jógaiskolánkban nyulak, kacsák, mókusok, sőt még a sasok is kiteljesedhetnek, jobban, mint bármikor, ugyanis ... 

folytatás a kiküldött hírlevélben
feliratkozás