2020.10.07.
"Egyszer régen az állatok elhatározták, hogy iskolát alapítanak.
A kacsa úszásból kitűnő volt, de nagyon rossz volt futásból, ezért tanítás után bent kellett maradnia gyakorolni, így az úszást ki is kellett hagynia. A sok futás azonban megviselte a lábait, így úszásból is csak az átlagos lett.
A nyúl futásból a legjobbak között kezdett, de a túl sok felzárkóztató úszás miatt idegösszeomlást kapott.
Mászásból egyértelműen osztályelső volt a mókus. Repülési órái azonban mindig katasztrofálisan végződtek.
A sas problémás tanulónak számított. Mászásórákon a legjobb volt, de nem lehetett rávenni, hogy ne repüléssel jusson fel a fára.
Év végén egy angolna érte el a legjobb eredményt, aki jól tudott úszni, egy kicsit futni, mászni, repülni is."
Ez a középszerűség diadala? Esetleg a bármit elérthetsz szabadsága, vagy csapdája? Te az erősségeidre építkezel, élvezed a belőlük fakadó örömöt vagy a „gyengeségeiden" dolgozol? Persze mindkettő hasznos lehet, ha figyelsz az arányokra, és nem hagyod, hogy a külső mérce, a "jaj, le ne maradjak, csak ki ne lógjak" félelme, az uniformizálódás divatja elfelejtesse veled a valódi erősséged, az igazi lényeged.
A mi jógaiskolánkban nyulak, kacsák, mókusok, sőt még a sasok is kiteljesedhetnek, jobban, mint bármikor, ugyanis ...
folytatás a kiküldött hírlevélben
feliratkozás