2022.09.22.
Nem egy magasröptű, de mégis ide illő személyes szösszenettel kezdem :)
Kb. 13 éves lehettem, a húgom 8, amikor egyik délután megkérdezte:
- Tudod, mit csinált a Kriszti - persze nem Krisztinek hívták :) - az iskolában?
- Bekakilt – vágtam rá gondolkodás nélkül.
- Honnét tudod? – kérdezte elképedve.
Honnét is? Hisz ez nem volt jellemző a Krisztire. Egyszerűen, magától értetődően kibukott belőlem ez a valószínűtlen válasz. Talán itt tudatosodott először bennem, hogy mi a különbség a halvány sejtések és a konkrét, spontán megjelenő megérzés között.
A megérzések erdejében azonban nem könnyű eligazodni. Veled is megtörtént már, hogy valamivel kapcsolatban erős, határozott megérzésed volt, aztán mégsem úgy alakultak a dolgok?
Vajon mitől függ, hogy olykor tisztán érzékelünk, máskor pedig köze sincs a valósághoz a megérzésünknek? Megfigyelted már, hogy ha valamivel kapcsolatban félelmeid vagy reményeid vannak, akkor sokkal nehezebb tisztán érzékelni? Arról nem is beszélve, hogy a tudatalatti tartalmak is jelentősen befolyásolhatják ezt a folyamatot.
Mi a kulcs a torzításmentes érzékeléshez? Hogy tudjuk megtisztítani a gondolatfolyamtól az elménket, elengedni a félelmeket és a vágyakat - legalább időszakosan - teret teremtve a belső csendnek, békének, hogy meghalljuk azt a halk, hangot, tudatosítsuk a finom érzést?
Sok út lehet, talán a programok között is akad ilyen. :)
Programok a kiküldött hírlevélben :)
Feliratkozás