Hatha Jógastúdió - Jóga Veresegyházon

de én nem szerettem. A sonkának megettem a „pirosát”, de a zsíros részét nem. A zsíros kenyeret viszont nagyon kedveltem. Az iskolába szinte minden nap házikolbászt csomagolt uzsonnára anyukám – ami igen szagos volt, és ha órán lakmározni támadt kedvem, rögtön lebuktam. :) 
Versenyszerűen sportoltam, ami napi 3 órás edzést jelentett, és edzés után gyakorta lecsúszott 1 liter tej a vacsora mellé, vagy helyette. A tej élet, erő egészség! - volt a jelszó akkoriban. Ma már másképp gondolom. :)

Először 20 évesen csaptam fel vegetáriánusnak, id. Schirilla György egyik könyve hatására. Elhatároztam, hogy én aztán nem eszek többet hullateát - húslevest. :)  Ez a nyolcvanas években nem volt könnyű feladat, nagyon kevés információ volt a témában, és a közétkeztetésben ez a döntésem azzal járt, hogy csak köretet tudtam enni.
Így ez a felbuzdulásom nem tartott sokáig, de elkezdtem tudatosan csökkenteni a húsfogyasztásomat.

Második impulzus a 90-es évek elején megjelenő Testkontroll című könyv volt, ami az ételtársításokra helyezte a fő hangsúlyt, kiemelve az üres gyomorra történő, egész délelőttre ajánlott gyümölcsfogyasztást, valamint a tejfogyasztás hátrányait is taglalta. Ebből az ebédig történő gyümölcsfogyasztással tudtam azonosulni akkor, ezt azóta is tartom, csak ma már sok zöld levél is kerül a turmixomba. Mivel nehezen tudtam kellő mennyiségű gyümölcsöt megenni „csak úgy”, ezért egy kis vízzel hígítva összeturmixoltam, és így már nagyobb mennyiség sem okozott gondot. Az akkoriban „nagyobb” mennyiség, mára teljesen más értelmet nyert. A régi adaggal, ha délben nem tudtam ebédelni, az éhenhalás képzete kerülgetett, míg nagy sokára rájöttem, hogy lehet többször is enni és többet is. :)  Mára a délelőtti gyümölcsadagom kb. 50 dkg, amit nagyrészt turmixban, kisrészt eredeti formájában fogyasztok.

A tej még hosszú ideig maradt, hisz úgy gondoltam, azzal semmi bajom és a társításokkal sem igazán tudtam megbarátkozni.

Persze gyakran folyt az orrom, a fülemmel is adódtak gondok, állandó bőrproblémáim voltak, aminek nem találták az okát, így mikor húsz éves voltam, azt ajánlották, hogy vetessem ki a mandulám, biztos jobb lesz, mivel gyakorta begyulladt. Nem lett jobb.

Aztán jött a mindenből barna időszak… liszt, cukor, rizs. A csoki pedig továbbra is passzolt ebbe :)

Hosszú évekig stagnált ez az állapot, azt gondoltam én aztán nagyon egészségesen étkezek – hisz a nagy átlaghoz képest ez így is volt.
A férjem partner volt ebben, a gyerekeink pedig amíg kicsik voltak, azt fogadták el természetesnek, amit kaptak.
Mindig rendszeresen sportoltam, jól voltam, kisebb apróságokat leszámítva. (időnként felbukkanó bőrproblémák, fejfájás, fáradékonyság, ami fel se tűnt, mert nem tudtam, hogy másképp is lehetne, és másokhoz képest igazán fitt voltam, és persze orrfolyás, légúti problémák)

Aztán kaptam egy könyvet ajándékba: Hogyan győzzük le cukorszenvedélyünket, a szerző Dr. Nancy Appleton. Ez új fejezetet nyitott a kis kedvencemmel való kapcsolatomban, elhatároztam, lesz, ami lesz egy hónapos cukorböjtöt tartok. Én, aki képes voltam éjfélkor is lekváros kenyeret enni, és nem kockákban ettem a csokit :) 
Egy hónapig tartottam is a cukormentességet - ez nem vonatkozott a gyümölcsökben lévő természetes cukrokra, hisz azokat nem lehet egy kalap alá venni az egyéb cukrokkal - aminek az lett az eredménye, hogy utána tudatosan jóval kevesebb mesterséges cukrot vittem be a szervezetembe, pl. megszerettem a teát cukor, méz nélkül is. Egy idő után pedig azt vettem észre, hogy sok olyan édesség, amit előtte szerettem egyszerűen túl édes lett számomra és nem ízlett már. Persze volt eritrit, stevia, xilit és társai korszakom – ma már nem használom ezeket.

Általánosságban elmondhatom, hogy a legtöbb változtatást úgy sikerült nem lemondásként megélnem, hogy kis lépéseket tettem, nem rögtön az „ideálisra” törekedtem, hanem egy kicsit „jobbra”. Ha pl. erőt vett rajtam a csokivágy, akkor ettem helyette egy kis aszalt gyümölcsöt, diót, mandulát - na jó, volt, hogy sokat :) Persze nem ugyanazt az élményt adta, mint fél tábla csokoládé, de furcsa módon mégis adott némi megelégedést. Ma már gyakran érzem azt, hogy jaj de megennék egy almát, szilvát vagy éppen egy paradicsomról fantáziálok – ami régebben elképzelhetetlen volt.

Majd találkoztam egy nyersevő hölgy kisfilmjével, aki 70 évesen olyan állapotban volt, ami már túl is szárnyalta az általam kigondolt „elég jó” kategóriát.
Hú, ez igen, ez kell nekem – gondoltam. Szorgosan tájékozódtam a témában, könyvek, előadások, videók … Csak egy bökkenő volt, hogy képtelenségnek tartottam, hogy meglépjem, hogy ezentúl csak nyers ételeket egyek.  
Ehhez képest, azonban semmiségnek tűnt, hogy a húst végleg elhagyjam, hiszen már amúgy is hetente csak egyszer ettem. Szóval a hús ment, illetve némi hal még maradt, valamint sok sajt, szejtán és tofu volt a terítéken akkoriban és mindenféle olajok, szinte mindenhez (mák, olíva, tökmag).  

Közben a férjemmel el-eljárogattunk különféle vegetáriánus, vegán rendezvényekre, ahol mindig kaptunk egy-egy új impulzust. Az akkoriban  huszonéves fiaim,  már megszokták, hogy mi másképp étkezünk, mint mások, de volt amitől besokalltak  :) (bővebben egy másik fejezetben)
Én elsősorban az egészségem megőrzése céljából indultam el ezen az úton, de ezeken a rendezvényeken az állatvédelmi szempontok is hangsúlyosak voltak. Több dokumentumfilmet néztem meg arról, hogy mi az ára az állatok szempontjából a nagyüzemi hús, tojás, és tejtermelésnek és egyre rezonánsabb lettem erre a nézőpontra is. A honlap linkajánlójában találsz ilyeneket.  Ha az információk hatására ezentúl csak annyit változtatsz, hogy a jövőben csak jól tartott állatokat és „termékeiket” fogyasztod - melyek „előállítása” természetesen jóval drágább - már tettél valamit.

Aztán szép lassan megérett bennem, hogy mi lenne, ha kipróbálnám, hogy van-e élet tejtermékek nélkül. Csak három hónapra, aztán majd meglátom. Letelt a három hónap és azt tapasztaltam, hogy jelentősen csökkentek az orrdugulásaim és csak úgy suhant a levegő az orromban. Határozottan pozitív változás történt, ezért „így maradtam”.  Tej helyett némi növényi "tejet" használok, a sajtot elengedtem, nem helyettesítem semmivel, tejföl helyett általában magtejfölöket készítek – de módjával, ezt se jó túltolni. :)

Közben elkezdtem növelni az étkezéseimben a nyers ételek mennyiségét.
(Igen, van információm a nyers ételek hűtő hatásáról, de nem lettem fázósabb, sőt... ! Az ajurvéda szerinti pitta/vata alkatomnak elvileg más lenne ajánlott, de ezen belül is sok mindent lehet árnyalni :) ) A délelőtti gyümölcsevés ekkor már több mint 20 éve az életem része volt, amit főtt vegán ebéd követett - illetve időnként egy kis háztáji vagy bio tojás, remélhetőleg boldog tyúkoktól :) - némi nyers kiegészítéssel, majd nyers vegán uzsonna, a vacsora pedig változó, akkoriban még ettem kenyeret.
A tej elhagyásán kívül, én ennél a pontnál tapasztaltam a legjobban érzékelhető változást, miután rendeztem az olajosmag túlkapásaimat. A mindig száraz bőröm, sokkal hidratáltabb, simább, feszesebb lett, anyajegyeim tűntek el, vagy halványodtak, a régen mindig töredező hajam, most erős és egészséges lett. Persze magamhoz képest, mert továbbra is finom, vékonyszálú maradt, ne keress hatalmas hajkoronát rajtam :) Az energiaszintem is határozottan nőtt, az alvásigényem csökkent, de továbbra sem pattan ki hajnalok hajnalán a szemem, maradtam bagoly-típus. Talán majd egyszer megérint a korán kelés varázsa, párszor nekiveselkedtem már a pacsirtásodásnak, de egyelőre szüneteltetem ezt a projektet :) 

Mindig sokat olvastam étkezés témában, ami segített, hogy kitartsak az elhatározásaim mellett, míg idővel természetessé vált a meglépett változás, előkészítve az utat egy újabbnak. Így történt, hogy gondoltam, mi lenne, ha nem ennék búzát. Nem vagyok gluténérzékeny, de sok minden elgondolkodtatott ebben a témában – részletek egy másik fejezetben.

Ha valaki nekem azt mondta volna, hogy én egyszer önszántamból úgy döntök, hogy nem eszek kenyeret, hát ... Pedig mindenféle lemondás-érzet nélkül, évekig szinte alig fogyasztottam glutén tartalmú gabonát – egyebeket is csak mértékkel.

A kenyér elhagyása, nehéz feladat elé állított vacsora ügyben, hisz olyan egyszerű volt egy szelet kenyeret megkenni egy kis zöldségkrémmel, most meg szórakozhattam a sült zöldségeimmel, salátámmal vagy a lenmaglepénnyel. Ekkoriban sok krumplit ettem és sok-sok magot. (mandula, dió, mogyoró, napraforgó, stb.) Előszeretettel készítettünk nyerstortát, különféle magkrémeket, jó sok magot felhasználva.

Egy évig okozott gyakorta problémát a fokozottabb gázképződés, újra előjöttek a bőrproblémáim, de hittem, hogy ez működni fog, csak még árnyalni kell a dolgon!

Már évekkel ezelőtt az egyik vegetáriánus fesztiválon hallottam először a Dr. Graham féle 80/10/10 nyersevő irányzatról. Ez akkoriban teljesen kicsapta nálam a biztosítékot, hogy nem elég, ha valaki nyers vegánul étkezik, még az olajos magokat, olajokat, zsírokat is tartsa egy bizonyos alacsony tartományon belül. (80% szénhidrát, 10% fehérje, 10 % zsír. A 80 % szénhidrát itt jórészt gyümölcsökből származó egyszerű szénhidrát, ami nem hizlal, és nem viszi fel a vércukorszintet sem, ha alacsonyan tartod a zsír bevitelét és nem választod el a rostjától a gyümölcsöt, meg persze nem eszel mindenféle egyéb cukrokat - szóval azért van egy-két feltétel :) )
Most azonban, már nyitottá váltam annyira, hogy belenézzek a könyvbe, és meggyőzött :) . Hihetetlenül logikusan, tényekkel alátámasztva indokol, taglalja a különféle táplálkozási irányzatok előnyeit, hátrányait. Továbbá, ha megnézzük, hogy milyen állapotban van Dr. Doug Graham, aki ezen elvek szerint étkezik – és persze sok minden mást is megtesz -  hát elég meggyőző.

Ennek ellenére, továbbra sem lettem nyers vegán. A "legnyersebb" korszakomban, az étkezésemnek - évszaktól, érzéstől függően - 50-70 százalékát tették ki a nyersen fogyasztott, friss, élő, vitaminokkal, ásványi anyagokkal, enzimekkel teli ételek: gyümölcsök, zöldségek, zöld levelek, némi olajos maggal kiegészítve. A többi részt főtt, vegán ételek adták, sokfajta zöldségből, különféle gabonákból elkészítve, a 80/10/10 arányokhoz közelítve és egyéb szempontokat figyelembe véve. Van, ami bio és van, ami nem. Továbbá az sem mellékes, hogy mindez nagyon finom, ízletes és változatos :)

Ez évekig jól működött nálam. Aztán ötven-egynéhány évesen, amikor más hízni kezd én fogyásnak indultam, ezért úgy döntöttem, hogy növelem a gabonák és hüvelyesek arányát az étkezésemben és ezzel a főtt ételekét.
Beszereztem egy gabonamalmot és frissen őröltem a lisztnek szánt zabot, lencsét, hajdinát, kölest. És ha már lett egy ilyen dolgos kis malmom, hát némileg a kenyeret is visszavettem a palettára. Hetente, kéthetente sütök kovászos kenyeret, frissen őrölt alakor búzából.


Aztán jött az Ayurvéda... de ez már egy másik történet :) Itt tartok most, s úgy érzem, hogy jó az irány. Legalábbis nekem, mert jól érzem magam ettől és a célom felé visz, hogy ne legyek rozoga öreg koromban :)
Persze sosem lehet belesüppedni a "megtaláltam a tutit" káprázatába, mert lehet, hogy idővel a legjobb irányon is árnyalni, változtatni kell. Ha éber vagy, meghallod a tested, a lelked üzenetét - persze erre akkor érdemes figyelni, mikor már nem a sóvárgásaid irányítanak :) 

Hogy neked mi a jó, azt csak Te tudod megtalálni. Kérdés, hogy mi a célod, és mit vagy hajlandó megtenni érte. Keresd azt az utat, amin meggyőződéssel, jóérzéssel, örömmel tudsz haladni akkor is, ha időnként nehéz, ha vissza-visszahúznak a függőségeid, a megszokás, ha mások másképp látják. A lényeg, hogy ha változtatni akarsz, kezdd el és folytasd. Az irány legyen jó, akkor a tempó lehet ráérősebb. :)

A Te életed, a Te felelősséged. Érezd jól magad, és ne vedd el ezt a jövőbeni önmagadtól se! :)

Ha érdekel a következő fejezet, látogass el később is.
Varga ILdi