Fej lent, láb fönt, de közben a láb lefelé, a fej felfelé nyújtózik. A racionalitást jelképező fej az érzelmeket szimbolizáló szív vonala alá kerül, megnyílik a mellkas, kitárul a szív, de a fej, nem pihen, nem adja át a teret a szívnek, hanem figyelő, kémlelő marad, még arccal a talaj felé is. Van ebben valami makacsság, nyakasság. 
Az ászanában a test két végpontja – a láb és a fej – közelednek egymáshoz, vagy akár találkoznak is, a kör bezárul, és minden más értelmet nyer. 

Erő, rugalmasság, bátorság, egyensúly, koncentráció…
V.I.