Nincs erre utaló jel, de előfordulhatna, és akkor nem azt kérdezném, hogy: Ki fertőzött meg? Hol történhetett? Ki volt az a felelőtlen, aki… Hol az az oltás már? Nem, ezt nem kérdezném, mert a felelős csak én lehetek.
Azt kérdezném...
– mint máskor is, ha megbetegszem - hogy hol billentem ki az egyensúlyból, az egész-ségemből, mi adott táptalajt a lelkemben, hogy mindez megjelenjen a testemben - mert „a kórokozó semmi, a táptalaj a minden.” Figyelném, hogy merre is akar vinni a kialakult állapot, mit akar elengedtetni, beengedtetni, és nyilván én sem szeretek szarul lenni, biztos, hogy türelmetlenül várnám a végét, és nehéz lenne, hogy ne csak túl legyek rajta, hanem megéljem a lelki hozadékát, és… - de ez lenne az irány, erre törekednék.
Ez nem azt jelenti, hogy nem érzek együtt azzal, akinek ez a betegség komoly problémát okozott, csupán úgy gondolom, hogy nem a félelmet kell táplálni, és nem a maszk, és nem a vakcina fog megvédeni.
Szóval, nem vagyok beteg, és nem is fókuszálok arra, hogy jaj, csak nehogy az legyek, inkább azt tartom szem előtt, hogy jól legyek, minél ragyogóbb, tudatosabb - lelki, szellemi és fizikai síkon egyaránt.
Ez sokszor nem könnyű, és lehet, hogy erősen kételkedsz e sorokban, hisz a „világ” mástól harsog.
Engedd, hogy felderengjen, hogy ki vagy valójában. Tudod, vagy Te, aki lélegzik, vagy Te, aki a légzést figyeli, és vagy Te, aki figyeli azt, aki a légzést figyeli … Ugye megvan a különbség?
V.I.
2020. nov.22.