Janu sirsászana – amikor a térd (janu) és a fej (sirsa) találkozik, abból egy szép meghajlás lesz :)
Az irányítást, racionalitást képviselő fej, az alázatot szimbolizáló térdhez közelít. Nagy felülettel kapcsolódok a talajhoz, az arc és a törzs elülső része is erre felé fordul, nincs kifelé, csak befelé, lefelé. Van ebben valami biztonságos védettség, nyugalom.
Jólesőn nyújtózik a testem hátulsó oldala, a lábam és a hátam is. Aztán kicsit bezárva kezdem érezni magam, megjelenik némi ellenállás. Vajon sikerül elengedni? Mély kilégzés, mentálisan azon a ponton keresztül, ahol az ellenállást érzem. Várok, figyelem a légzésem, és a következő kilégzéssel fizikailag finoman lejjebb hajolok. Már nem is vagyok bezárva. Az elfogadás, és az elengedés meghozta a szabadságot.
… és ha nem tudsz mélyre hajolni, akkor vajon az alázat gyakorlásával van problémád, vagy csak a combhajlítód merev? Ó, jaj, nehéz kérdés. :) De a lényeg, hogy nem erőltetni ám puputevén, csak szép hosszú háttal, billentve a medencét, a kevésbé látványos, sokszor hasznosabb.
Mentálisan nyugtató, pihentető ászana, jól megnyújtóztatja a láb hátulsó részét, ami bizony a sok üléstől galádul megrövidülhet, valamint az emésztésre is jó hatással van.
V. I.